| Michael A. Stackpole: Halálos örökség (részlet 1.)Az előttük magasodó Centurion nem volt olyan ormótlan, mint némely más humanoid mech. Bár karcsú sziluettje élettel telibbé tette, a gépágyúcső azonban, mely jobb karja helyén pihent, senkit nem téveszthetett volna meg. A fej ősi római sisakhoz hasonlított, de Kai és az őrmester tudták, nem pusztán dekorációs célokat szolgál. Több ezer érzékelővel látták el, melyek valójában az óriási hadigépezet szemét és fülét alkották.Yen-lo-wangon nem lehetett látni a többi mech hó- és jégszín álruháját. Mostanáig a Kestrel bolygón tárolták, az Allardok ősi birtokán. Fekete és barna foltosra festették, némi kékkel vegyítve az arcpanel közelében, egy sólyom színeit utánozva. A bal mellkas felett a Kestrel Gárda ágaskodó sólymot formázó címere díszelgett.
 Az alacsony férfi összerezzent.
 - Tudja, láttam az első csatája közben.
 - Ott volt a Solarison húsz évvel ezelőtt? - mosolygott tudálékosan Kai.
 A férfi megrázta a fejét.
 - Hát, tulajdonképpen nem. Láttam, ahogy Peter Armstrong gépének támad, amikor először sugározták a csatát. Lássuk csak, abban az időben a Cor Carolin állomásoztam. Emlékszem, Armstrong Griffinjét bámultam - talán Marsnak hívta...
 - Arésznak - javította ki udvariasan Kai.
 - Ja, Arésznak - az őrmester szégyenlősen vállat vont. - Hát, az a sok istennév megzavarja az ember koponyáját, nem igaz? Az a Yen-lo-wang is valami isten, ugye?
 - A halottak istene a kínaiaknál - suttogta Kai. - A Kilenc Pokol Királya.
 Az őrmester szélesen elvigyorodott.
 - Ja, persze. Ezért volt az a címe a csatának a holovideken, hogy "Az Istenek Küzdelme". Hát, én végignéztem. Pillanatnyi elmezavaromban az apjára fogadtam - főleg, mert nyerés esetén sokszorosan fizetett. Amikor a papája megnyuvasztotta Armstrongot, besöpörtem a jussomat. Megduplázták a nyereményemet, mert meg is ölte a fickót.
 Az őrmester olyan szeretettel veregette meg Yen-lo-wang lábát, mellyel mások csak imádott ebüket vagy lovukat illetnék.
 - Sohasem hittem, hogy egyszer közelről láthatom ezt a gyönyörűséget - mondta szégyenlős vigyorral, amint visszafordult Kai felé. - Ha nincs ellene kifogása, uram, személyesen szeretném gondját viselni a mechjének. Tudja, afféle privát techje lennék - persze a többi dolgom mellett.
 Kai viszonozta az őrmester mosolyát, s komor gondolatai és érzései más vágányra terelődtek.
 - Nagy örömmel venném, őrmester, ha ön viselne gondot a mechemre - felpillantott a Centurionra - És biztos vagyok abban, hogy neki sem lesz kifogása ellene.
 A tech bólintott, és újra megveregette a mech lábát.
 - Cseppet se aggódjon, uram, a jó öreg Marty Rumble és Yen-lo-wang a legjobb barátok lesznek. Csúcsformába fogom pofozni.
 Odalépett, hogy kiegyenesítse a kötélhágcsót, mely a mech vezérlőfülkéjéből a földre vezetett.
 - Először is, másszon be, és lássuk, mit tud. Én a lőtér irányítótornyában leszek. Hívjon a 27-es sávon, amikor kész az indulásra.
 Kai gyorsan felkapaszkodott a létrán. Amikor a mech pilótafülkéjébe ért, intett Rumble-nak, hogy lépjen el a létra mellől, és megnyomta a visszahúzó gombot. Amikor a létra visszatekeredett a mech állában elhelyezkedő tárolóba, a polarizált arcpanel leereszkedett, és a helyére csusszant. A szorosan lezárt fülke kiegyenlítette a nyomást, Kai füle pedig pattant egyet.
 A fiú belesüppedt a mech vezérlőülésébe, és levetette hosszú gyapjúnadrágját, csak egyensortját hagyva magán. A hűvös levegőtől libabőrös lett a lába, de amikor beindította a mech mellkasában izzó fúziós reaktort, érezte, hogy a kabinba meleg léghullámok örvénylenek. Jól tudta, hogy a fülkében olyan tikkasztó forróság támadhat, hogy sortján kívül semmit sem lesz képes megtűrni magán.
 Miután bekapcsolta az ide-oda kígyózó biztonsági öveket, előhúzta a hűtőmellény elektromos vezetékét annak apró, bal zsebéből, és a vezérlőülés bal oldalán levő csatlakozóba illesztette. Néhány pillanatba telt, míg teste hozzászokott az érzethez, amely ahhoz hasonlított, mintha millió csúszómászó tekergőzne rajta, amint a lomha hűtőfolyadék áramlani kezdett a mellényben. Elmosolyodott, amikor eszébe jutott egyik oktatójának megjegyzése: "Még mindig jobb, ha az embert férgek másszák, mintha puhára fő."
 Kinyitott egy panelt a vezérlőülés jobb oldalán, és négy rövid kábelt húzott elő, meg egy darab fényes papírt. A medszenzor tapadóelektródáit kihámozta a papírból, és mindkét combjára és felkarjára felragasztott egyet. Majd a vezetékek lekerekített végét hozzácsatlakoztatta a négy elektródához, a túlsó, villás végeket pedig átfűzte hűtőmellényének karikáin. A csatlakozók fémesen ütődtek egymásnak, amint hintázni kezdtek a torka közelében.
 Kai a feje mögé nyúlt, és a vezérlőülés mögötti polcról leemelte a neurosisakját. A fejére illesztette, hagyva, hogy súlya inkább a hűtőmellény kipárnázott vállrészén nyugodjon. Körbecsavarta, és beállította, úgy, hogy a sisakba szerelt neuroszenzorok gyűrűje szépen hozzásimuljon a koponyájához. Kis ideig bajlódnia kellett, de végül sikerült elérnie a pontos illeszkedést. Azt hiszem, megint le kell vágatnom a hajam...
 A medszenzor csatlakozóit a sisak nyakán levő aljzatokba illesztette. Amint próbaképpen elfordította a fejét, elégedetten tapasztalta, hogy a sisak hexagonális arcpanelje középen áll. Végül összeillesztette a sisakot rögzítő tépőzárakat. A következő lépésre készen előrenyúlt, és megérintett egy világító sárga gombot a vezérlőpulton.
 A komputer géphangja betöltötte neurosisakját.
 - Yen-lo-wang vagyok. Ki akar bejelentkezni a Kilenc Pokol Királyánál?
 - Kai Allard-Liao vagyok.
 A hangfalak egy pillanatig csak gépies búgást közvetítettek, mielőtt a számítógép válaszolt:
 - Hangminta azonosítva. Mi az egyetlen állandó szabály?
 Kai nagyot nyelt.
 - Tiszteld apád és anyád.
 - Engedély megadva. Tudd, Kai Allard-Liao, hogy büszke rád apád és anyád.
 Bekapcsolta az adóvevőt.
 - Centurion a toronynak. Hall engem?
 Rumble kissé ziháló hangja válaszolt.
 - Pont most értem ide, hadnagy. Az irányítás készen áll. Felkészült?
 - Minden rendszer működik.
 - Remek. Forduljon az egy-nyolcvanas irányra, és induljon délnek. Sétáljon ki vele, utána felgyorsíthatja utazósebességre. A gyakorlótér nem éppen elsőosztályú. Leginkább érzékelőkkel felszerelt, romos acélszerkezetek, amiket a mech különböző azonosítókkal fog ellátni a kijelzőjén.
 - Roger - Kai lenyomott két gombot a vezérlőpult jobb oldalán. - Diagnosztikai adatokat küldök a 30-as és 31-es sávokon. Külön a mechanikáról és külön a fegyverzetről.
 Rumble hangjában elragadtatás hallatszott.
 - Ezt meg tudja csinálni?
 - Aha. A berendezés választható tartozék, melyet a Solarison használnak, hogy a bukmékerek követni tudják a mech teljesítményét a harc során. Ezzel le tudják állítani a fogadásokat, ha a mechet olyan belső károsodás éri, mely a nézőknek nem szembetűnő. Adatküldés indul.
 Kai másodlagos monitorán adatok tömege szántott végig. Elég hosszan bámulta ahhoz, hogy megnyugodjon, a helyes információt küldi a helyes frekvencián, majd lehívott egy újabb programot, mely a Yen-lo-wang számítógépes diagnosztikai képét vetítette a monitorra. A számítógép jelezte, hogy a mech aktív fegyverzettriója élesre töltve, bevetésre készen áll. A többletsúly, és a mech speciális változtatásai miatt - főleg, mert a mech jobb karján levő Pontiac 1000 nehéz gépágyút egy könnyebb, Luxor típusúval helyettesítették - a Centurion mellkasáról lekerült a nagy hatótávolságú rakétaindító és a hozzá tartozó tár. A gépágyú lőszertára a Centurion jobb mellrészében kapott helyett. Yen-lo-wang ezen kívül két közepes lézerrel is büszkélkedhetett, törzsének elülső és hátsó részén.
 A neurosisak Kai egyensúlyérzetének impulzusait egyenesen a számítógépbe továbbította, lehetővé téve az ötventonnás fémóriásnak, hogy kápráztató könnyedséggel dübörögjön előre, majd forduljon délnek. A pilóta kérésére a komputer azonnal durva, mechanikus mozdulatokká alakította a mikro-elektromos impulzusokat, azáltal, hogy áramhullámokat bocsátott ki a mech myomer izmainak összehúzására és elernyesztésére. Kai többéves tapasztalatával csaknem minden erőfeszítés nélkül elkormányozta a halálosztó masinát.
 A Centurion merész, egyenletes léptekkel haladt kifelé a mechdokkból, de Kai még a legapróbb hibáját is észrevette, és korholta magát érte. Nem tűrte el magától, hogy a kéthónapos szünetet, amíg a Skondiára utazott, vagy általános kimerültségét kifogásként használja, hanem csak hajtotta magát, hogy egyre jobb legyen.
 Jobb kezével megnyomott egy másik gombot a vezérlőpulton. Arcától egy méternyire, a kabin alacsony mennyezetétől körülbelül másfél méterre, egy két méter széles számítógépes holokijelző villant fel. Bár íve mindössze 160 fokos szöget zárt, tökéletes, 360 fokos látómezőt biztosított a Centurion körüli területről. A kijelzőt halvány vonalak tördelték előre, balra, jobbra és hátra mutató tűzvonalakra, a középső részen pedig két aranyszín célkereszt lebegett.
 Az áttetsző holokijelző tiszta rálátást engedett Kai-nak a vezérlőpultra, az adatmonitoraira, és a nagyon fontos termométerre. Ha távolabbra összpontosított, kilátott a Centurion arcpaneljén túlra, bár a tízméteres magasság kissé eltorzította a képet. Az alapkijelző a kinti terepet nagyított formájában mutatta, melyhez látható fényt használt, s durván olyan illúziót keltett, mintha Kai gyenge távcsövön át nézte volna. A program, melyet a komputer arra használt, hogy digitalizálja a külső vizuális adatokat, felnagyította a legfontosabb részleteket, és feliratozta az azonosított tereptárgyakat. Ebben az esetben ez az éleslövészetet jelző figyelmeztető táblák felbontásának növelését , valamint egy elsuhanó légivadász azonosítását jelentette, melyről kiderült, hogy egy barátságos, hatvanöttonnás Lucifer, mely a bázistól távolodási manővert hajt végre.
 Kai bekapcsolta a rádiót.
 - Kiértem. Végsebességre viszem Yen-lo-wangot.
 Kai anélkül, hogy megvárta volna a pályairányítás engedélyét, előrelódította a mechet, és felgyorsította lépéseinek iramát. A havas talajon végigdübörögtek a roppant fémtalpak, átcsikorogva a kora téli hó jeges páncélján, és valósággal felszántották a talajt. Ahogy a mech sebessége fokozatosan közelített a talajon való közlekedés óránként 65 kilométeres maximuma felé, Kai érezte, hogy felgyorsul a szívverése. Kéthónapi semmittevés után micsoda nagyszerű élmény.
 Rumble hangja szaggatottan érkezett a hangszóróból.
 - Minden rendszer kitűnő, Centurion. Nálam tizenöt másodperc a hatótávolságig. Az elektro-optikai módban nem fog mesterséges képeket kapni, csak magrezonancián vagy infravörösön. Mindhárom mód feliratoz. Készüljön. Sok szerencsét.
 Kai a tűzgombokra csúsztatta ujjait a vezetőülés karfáján. A jobb kezével irányította a gépágyú és az elülső lézer célkeresztjeit, a ballal pedig a hátsó lézert. A jobb hüvelykujja alatti gomb indította a gépágyút, míg két mutatóujjával a lézereket hozhatta működésbe.
 Figyelmeztető kürtjelek éles sivítása jelezte, hogy beért a gyakorlótérre. Hótalpas gyalogosok szaladtak szét egy kis fakunyhóból, amit a komputer félnehéz Goblin tankként azonosított. Kai a kivetített képre dobta az elülső célkeresztet, hagyta, hogy egy pillanatig aranyszínben pulzáljon, majd hüvelykujját a tűzgombra szorította.
 A Centurion gépágyúja égzengésszerű robaj közepette egy sor hasított urániumlövedéket lőtt ki. Felsüvítettek a dombra, egyenesen a kunyhóig. Az ajtó milliónyi szilánkra robbant, majd semmivé lett a tető, zsindelydarabokkal telehintve a hófödte dombot. A pillanat törtrészéig a rozoga szerkezet egyben maradt, bár úgy festett, mintha láthatatlan láncfűrész vágta volna ketté. Aztán, miközben Kai a gépágyú egyenesben tartásával küszködött, a fémzivatar darabokra szaggatta az építmény megmaradt részét.
 A komputer szinte azonnal Valkyrie felirattal illette egy bal oldalt feltűnő, horpadt, darabokra tört olajfúrótorony rozsdásodó tetemét. Kai villámgyorsan ráküldte az arany célkeresztet, majd telibe kapta a törzsre szerelt közepes lézerrel. A rubinvörös sugár alacsony pályát írt le, és a havat terjedelmes, gomolygó páracsóvákká hevítette. A gőz felszállt, és vaskos, fehér felleggé gomolyogva borult a toronyroncs fölé, elhomályosítva Kai látóterét.
 Kai bal kezével elektro-optikai üzemmódból magnetikus rezonanciára állította a kijelzőt. A berendezés a normál vizuális analógokról a terep vektorgrafikus képére váltott. Fél másodpercre felvillant a torony teljes valóságában, majd a komputer összetördelte az objektum vonalait, és a könnyű mech sziluettjébe rendezte, melyet képviselni hivatott.
 Kai felvitte a célkeresztet, és újra elsütötte a gépágyút. A kijelzőn acél keresztelemek villantak és hasadtak szét, ahogy a nehézfegyver lövedékei átcsapódtak rajtuk. A számítógép ábrázolása, mely azt vette figyelembe, hogy milyen természetű károkat okozott volna a támadás egy Valkyrie esetében, a mech mellkasáról szerterepkedő páncéldarabokat mutatott. Kai látta, amint a Valkyrie megbillen, mialatt elsődleges adatmonitorán végigsorjáztak a hihetetlen károkról beszámoló adatok.
 A Valkyrie összeroskadt, míg valós megfelelője lassan omlott a talajra. Mögötte a komputer újabb képzeletbeli veszélyforrást azonosított, majd egy még egyet. Kai gondolkodás nélkül végigszántott a pályán. Amikor a mechjében fokozódó hőség hatására a hőjelzők kékről zöldre, majd sárgára váltottak, ideiglenesen felhagyott a gépágyú használatával, és a lézerekre összpontosított. Bár azok kisebb rombolást okoztak - és az elülső lézer hajlamos volt túl alacsonyra célozni -, kevesebb hőt termeltek.
 A kör végén Kai izzadságban fürödve hangosan felnevetett.
 - Úgy érzem, mintha holtamból támadtam volna fel. Szuper volt!
 fordította: Tóth Judit
 Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: Loren L. Coleman: Gyulladáspont (részlet). | Létrehozás: 2003. szeptember 18. 16:25:27 | Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:20 |  Nyomtatási forma | 
 |